Ha eszembe jut az a pár édes pillanat.
Amikor az ajkad az ajkamra tapadt.
Derüsebben látom a világot.
Testem-lelkem már régóta erre vágyott.
Eltaszítasz,pedig szép volt és jó.
Nem volt még nekem semmi ehhez fogható!
Elhittem neked,hogy Te is akarod.
Hogy bármi megtörténhet ha majd hagyod!
Csalódott vagyok szomorú,és keserű.
Nincsen az életemben már semmi derű.
Miért teszed ezt velem nem tudom.
Pedig,te is akartad nagyon-nagyon.
Hittem,hogy van jogunk egymást boldoggá tenni!
Ennél nagyobb öröm nincsen más semmi.
A vonzalom még megvan, tudom és érzem.
Csak Te Drága megijedtél tőlem.
Reménykedő napok sokasága vezetett idáig.
Szívemből a bánat úgy érzem kilátszik!
Annyira fáj szenvedek szüntelen…
Lelkembe mardos a kínzó gyötrelem!
/s.k./ 2012.07.08.