Kirajzolt kép a világból,
hogy, mint vércsepp lóg ér faláról,
úgy csüng, tapad és reszket
lényed a szívemhez.
Akár gyönge ág a szélben,
vagy boldogság egy falat kenyérben,
úgy készülsz, röppensz hozzám,
mint félénk délelőttbe bátor délután.
S én várlak! A jövő topog türelmetlenül,
a lelkem tebenned fel- és elmerül,
s örvend minden tőled jövő jelnek,
melyek kulcsolva tehozzád ölelnek.
Mikor belépsz hozzám, s az életembe,
a múltból átcsordulsz boldog jelenbe.
S lényem, mint fuldokló, magát megadva,
tebenned örök-önmagát odaadja!