Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas ajkam,
Gyötörve édes izgalomtól
S ha tombol vágyak vésze rajtam.
Ha rettegek, sírok, sóhajtok,
Ha szívem dobban: mind csak érted;
S szivem viharló lüktetését
Te látod, érzed és megérted.
Ha lelkem mély gyönyörbe szédül,
S magamat istenűlni érzem:
Ha szaggató, forró, kegyetlen
Kinoktól roskad porba térdem:
Ha üdvösség, csodák varázsa,
Vagy sorsverés ragad magával:
Neved kiáltom lelkesedve,
Versenyt a lelkek szent karával.
Neved kiáltom esdekelve,
Ujjongva, sírva; alva, ébren;
S neved fog élni túl időkön,
Túl minden véges szenvedélyen.
És gyönyöröktől haldokolva
Ha fejemet a sírba hajtom:
Szerelmes lelkem kilehelve,
Éloa! szép neved sóhajtom.