Gondolj rám, ha már nem leszek,
Ha szívedbe nézel, én ott leszek.
Jusson eszedbe a sok szép nap,
Emlékezz minden csókomra.
Emlékezz a kis patakra,
Melynek partján a fejed ölembe hajtottad.
Szerelmesen súgtad a nevem,
S azt, hogy senkit így nem szerettem.
Én elhittem akkor mindent Neked,
Tűz lobogott fekete szemedben.
Megsimogattam kócos hajad,
A válasz csak egy mély sóhaj maradt.
Fáj a szívem, mert nem vagy már velem,
A könnyem csak úgy pereg.
Mást szeretni én nem tudok,
Rád már vigyáznak az angyalok.
Szép volt, hogy együtt álmodtál velem,
A hiányod egyre jobban érzem.
Te érted lettem jobb ember Kedvesem,
S most miattad lett üres az életem.
Én Téged sosem feledlek,
Reggel és este kutatlak-kereslek.
Már nem súgod szerelmesen a nevem,
Már csak álmomban hallom Tőled, hogy
mennyire Szeretsz.
Megered a könnyem, mely égeti a szemem,
Téged és magamat siratom Kedvesem.
Messziről tőr utat a szívembe,
Mennyországból érkező könnyekkel siratsz
Kedvesem.