Nem tudtam eddig mi, az hogy szabadság
Nem tudtam eddig mi, az hogy boldogság
Hisz bezárva éltem eddig én nélküled
Nem volt napsütés és nem volt szeretet
Vulkánként robbantál sivár, szürke életembe
Szétrombolva a magányt, engem megmentve
Elpusztítódtad mindent mi fogva tartott, bezárt
Felszabadítva a vágyaim, álmaim vannak már
Elszakítódtad láncaim mi a földhöz kötöttek
Bezártak, leláncoltak és szép lassan megöltek
Fénnyel és reménnyel töltöd meg minden napjaim
Szép lassan felébreszted szunnyadó vágyaim
Nincs több szenvedés, bezártság és fogság
Csupán napsütés, szeretet sok boldogság
Mert itt vagy s felszabadítasz engem
És boldogan élűnk vad szerelemben