Szerelmem még mindig ég,
Nem tudom elfeledni,
Vele nincs oly távol az ég,
Mégsem tudom elérni.
Remélem holnap látom,
S szép arcában elmerülve,
A sorsot nagyban áldom,
Hogy Ő ide lett teremtve.
Pár rövid versszak, gondolatok sokasága,
Emlékeztet arra a csodás boldogságra,
Mikor látom, talán beszélek is vele,
És még csak most jön a versem vele.
Minden este esdekelve, estéről-estére,
Eseményekre esve, gondolkodom mit tegyek,
Hogy köztünk ne legyenek ekkora hegyek,
S talán egyszer kezét elérem, de el nem engedem.
Elbeszélem neked eszperente nyelven
Remélem érted, ezeket neked szereztem,
Érted, szerelmem emlékére. Szeretném egyszer,
Lelkedben elveszne személyem emléke.