egy szép, borús nappalon
mikor szívem zakatolt
rám találtál kedvesem,
s elraboltad a szívem.
elvarázsolt mosolyod,
elcsábított a hangod,
leláncolva csak néztem,
hogy rabul ejted a szívem.
bilincsbezárt szívem ordít,
mért tetted ezt kedvesem?
válaszként a szíved szólt így,
“te tetted ezt én velem!”
vad szenvedélyben éltünk együtt
míg hajnalban a pirkadat
felébresztett azt álomból,
s rájöttem, oly távol vagy.