Mióta megláttalak,
lelkem mélyén felkelt a Nap.
Pirkad a világ,
mi addig oly üres volt, s hallgatag.
Szeretnék könnycsepp lenni arcodon,
ajkadhoz simulni, hol sóhajod hallgatom.
Lennék szívedben megannyi dobbanás,
félek, ez csupán kósza látomás.
Minden éjjel, mikor fejem álomra hajtom,
téged látlak, el veled alszom.
S másnap, mikor szemeim kinyílnak,
álmom szertefoszlik, ám szívem ismét pirkad.
Mióta megláttalak,
bennem csak te létezel.
Nekem akkor is kellesz, ha ezerszer vétkezel.
Közeleg az éj, a sötét alkonyat,
ismét egy álom, melyben láthatom gyönyörű arcodat…