Szeretlek Olga,de kérlek ne kérdezd
hiszen magam sem tudom,hogy miért.
Egyszer tán te is csak „úgy” megérzed
és jössz majd szeretni a semmiért.
A semmiért szeretlek és imádlak Olga,
a semmiért,mi végül minden is lehet:
Mosoly az arcodon,a neved kimondva,
puha vággyal hívó,vonzó tekinteted.
És a hangod,igen,mi bennem csak harangoz
és kongatja nap-nap után Olga nevedet,
nem kötődvén semmiféle ranghoz
csak legyen őszinte,szívből jövő szeretet.
Kezed kezemben már,s szemed fénye a szememben,
Jöjj hát szeretni egymást e földi rengetegben.