Szívem lángol, akárcsak testem,
ha látlak, hangom is megremeg.
Azt kívánom, ölelésed, csókod tartson örökké,
s váljunk egy testté s lélekké.
Nélküled komorak a nappalok, s fullasztóak az éjszakák,
ilyenkor érzem meg mi is az a vágyódás és magány.
Minden lélegzetvételemmel csak téged hívlak,
hogy értelmet adj végre sivár napjaimnak.
Közelségedre szomjazva kínlódok szüntelen,
bárcsak elhinnéd, te vagy számomra a minden.
Talán téged megrémiszt ez a túlfűtött érzelem,
de számomra természetes, akárcsak az, hogy létezel.