Bedugul a füled,
Mert nem hallhatod hangját.
Szemed száraz,
Lényét nem látva,
S a szád is kiszárad,
Mert nincs mi utánpótolja a nyálat.
Arcizmaid fájnak, ha vele vagy,
Annyit nevetsz mint a pihent agy.
Mosolyra húzza szád,
Ha mobilod insta üzenetet ráz.
S ha megcsörren
Szíved pulzusa a mennyekbe szökken.
Lábad megremeg,
Mikor eléd ered,
S a tudod mid megmered,
Mikor a ruha lereped.
Tüdőd összeszűkül
És csak kapkodsz majd leülsz.
S mellédülve,
Kezed megfogja,
pótolja nyáladat,
Kidúgítja füledet,
Mert belesúgja:
Szeretlek.
Könnyed megered,
S visszasúgod:
ÉN IS TÉGEDET.