Szonett

Feszítsd erőmet létre érzelem,
mikor fakó borúm Napot takargat,
s amíg a tegnapon derült felem,
ma ing a tiszta, zendülő talapzat.
Borong a bolygó, éhező szemem,
csak úr henyél galád leselkedőkkel;
nehéz a nap, s nehéz emésztenem;
izgága gond az ész sötét redőkkel.
Siess, e rend kikezd, a csend kivet,
s zavart időm talán halottra ver;
szaladj, ahogy lehet, Napom szeret,
esőm legyél, esőzz; a föld teher.

Amint belépsz, a jó közel lebeg.
„Vadrózsa, gyönge jázmin fog kezet”.

(Az idézet Shakespeare: Szentivánéji álom című művéből való.)