Ölelőn, kezeidben múlni.
Napban pelyhes tavaszi havak
Nyár emlékű avarban bújnak.
Eltűnni újnak szemeidben.
Vibrálnak fodros napsugarak,
Csodámnak most megalkossalak.
Ébredő csókodban kinyílni.
Tűz rózsám bomlik ajkaidon,
Vörös szirmai szavaidon.
Tincseid rejtekén, vállaid
Ívén hintáz nyugalmán a lét,
Álmodva még csillagrendszerét.
Mosolyod zugán elrejtezem,
Csókolva árnyas gödröcskéit
Átélve hallgatag eszméit.
Hol véget ér már a végtelen,
Csodán múló kertek ösvényén
Legszebb múlásnak újra élném.
2023.03.06.