A tizedik múzsához (Szapphóhoz)

Hogyha látod szívemet, édenasszony,
láthatod, kínzó szerelem halálom,
s testi vágyam meggyötör. Ó, nem élek;
égek epedve.

Add a vállad, rajta kisírni búmat,
jöjj, vigasztalj engem a szenvedésben,
s küldj szerelmest, mint neked, áldva, égi
Aphrodité is!

Színarany hintót repülő galambok
hófehér, nagy szárnyai húznak, álmok
éji óráit szerelemre hordják
szent gyönyörével.

Ülj közel hozzám, ölelésem átfon
földi ágyamnak melegén; nyugodjak,
látva, hogy két szép szemed őrzi könnyem
lágy mosolyával.

Megosztom valakivel...
5 1 értékelés
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x