Sajnálom, hogy nem vagyok én hercegednek való
És nem kapod meg igazán ami csak neked való
S’ sajnálom hogy miattam hull bús kedv cseppje szemedből
Még ma sem értem hogy szerethetsz engemet a semmiből
Ha szomort látok szemedben a bánat öl meg engem
Javítani ha nem tudok az isten verjen szenten
Tudom tudom nem szabad, ismerlek már téged
Kívánságom az lenne hogy maradj velem végleg
Bókokban és udvarlásban nem vagyok a legjobb
De ha ma meg tehetném, meg csókolnám az orrod
Hogy miért pont az orrod? biztos kérded magad
Azért mert túl tökéletes, remélem így marad
Imádom a pocakod, mi éppen hogy csak látszik
Simogatni, cirógatni, imádom ha “fázik„
Ha tehetem én megadok majd mindent amit lehet
Csak hogy egy gyönyörű szép nap a pici férjed legyek
Hogy megemlítsem neked, ami csak is szép lehet
Úgy érzem az angyaloktól kaptad a szép szemed
Orrod, szemed, szádat mind imádom nagyon
Ha valaha megbántalak üssetek is agyon
Tudom hogy az én versem nem túlzottan a legjobb
De eme költemény mellé a szerelmem is kapod