Emlékek padja

Emlékek padján ülünk ketten,
ki átölel csak egy sziluett.
Sárba tapossuk a múltunkat,
posványba veszett a szeretet.

Rút, sötét vihar tépi lelkem,
sebzi, vízzé szentesítve vért.
Ördöggé vált gyönyörű angyal,
ki csak egy szerető szívet kér.

Megosztom valakivel...
5 1 értékelés
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x