Sétálok az éjben
Lábam röpít messze.
Menekülni félelmedben?
Választani mersz-e?
Szerelemnek gyönge fátylát
Választani kellemes,
De elveszteni barátodat,
Ezért tán érdemes?
Lelkem harcban edzi,
kínoz belül érzem.
Ezüst, acél összecsap
S belül máris vérzem.
Évek óta szörnyű már
A belső küzdelem,
Akaratom acélos
De ezüstön fenem.
Félek hogyha megszakad
E pillalatnyi csend
Egyik penge eltörik
S eltűnik a rend.
De mit tesz tönkre, már, ha egyszer
Mindent tönkretett?
Mi létezett, mi volt is egykor
Már minden tűzbe ment.
Lábam röpít, messzire visz,
A végső állomás,
Mi véget vethet mindennek,
Egy véres tollvonás:
Élj még érzel, s lélegzel,
Halj meg, ha sok sebből elvérzel.
Szenvedj míg van erőd s még van miben hinned, de ha vége,
Szerelmed vidd akkor is, akár holtan, vagy élve.