Szerelem
(Köszönd a rossznak, hogy létezik jó,
s köszönd Istennek, ha a jót választottad!)
Beloptad szívembe a szerelmet
szunnyadó csendben észrevétlenül,
törött szárnyú madár sem örülhet
jobban, amikor ismét felrepül.
Békés tengert idézik szemeid,
kibontott hajad, mint a nyári szél,
csókod íze elűzi kínjaim,
tested illata mámorba kísér.
Ha hattyúdal is e szép pillanat,
érte adom múltam és holnapom,
ne lássam többé, hogy ébred a nap,
ha most alszom, és mindezt álmodom.
Hagyd ezt az érzést, hagyd meg, Istenem,
nincs ennél szebb szeretni szüntelen!