Padba rovott kicsiny szívek,
ide ülök, meséljetek.
Évtizedek megviseltek,
úgy, mint engemet az élet.
Régi padunk de árva lett,
nincs ki rajta beszélgessen.
Te is sokat mesélhetnél,
sok – sok embert pihentettél.
A kanyargó Körös partján,
sétálgatok én is árván.
Elmerengek életemen,
eszembe jut szép emlékem.
Amikor még fogtad kezem,
tervezgettük életünket.
Lesétáltunk tiszta vízig,
virágillat kísért végig.
Most is érzem az illatot,
szememből a könnyem csorog.
Emlékeim felzaklattak,
kicsiny padunk most nyugtatgat.