Karom fonva

Pőrén állok már előtted,
nincs mi rejtse titkomat,
lelkem fedetlen virágát
néked adtam, szakajtsad.

Borzongás, ha belém bújik,
mikor szirmot hint az esti szél,
magamra húzom sóhajod…
érzem máris, ölelnél.

Apró pihék selyme ragyog,
s táncol a fény bőrömön,
ezer csillám, szemed issza…
karom fonva, rád szövöm.