Körös part

Körös partján sétálgatunk,
rég` időkről gondolkodunk,
előjönnek szép emlékek,
óh, de régen is történtek.

Fekete- és Fehér-Körös,
titkokat oly hűen őrző,
szerelmes pár, ölelkező,
medre mellett beszélgető.

Fiatalok, bohók voltunk,
éjszakákig kóboroltunk,
kézen fogva andalogtunk,
szerelmes szókat suttogtunk.

Égig érő csodás fűzfák
ágaikat vízbe mártják,
úszkálnak a tiszta vízben,
áramlattal nem törődve.

Alattuk a régi padunk,
hátlapján a karcolatunk,
két kis szívbe beleróva,
nem feledlek én el soha.

Sok év telt el már azóta,
nevetve nézünk egymásra,
nem is évek, évtizedek,
mit számolni nem is merek.

Osztálytalálkozóra ma
összejött a régi „banda”,
ünnep végén kiosontunk,
Körös partján találkoztunk.

Negyvenegy év… Óh, de rég volt,
gondolom, tán` igaz sem volt,
bizonyíték… igaz vala,
vésett kis szív ott a padba`.