Kicsiny párna nem szólt semmit,
Pedig lett volna mesélni mit,
Sok éjszakán könnyben ázott,
Gazdájára úgy vigyázott.
Cirógatta haját s arcát,
Vigasztalta bús gazdáját.
Felkelő nap melegénél
Szárítgatta magát szegény,
Elmerengve nézett rája,
Búslakodó gazdájára.
Csordultig van most a szíve,
Búslakodni nincs ideje.
Szeretik őt, s viszontszeret.
Visszaadták vidám kedvét,
Úgy ölelget… óh, meseszép.
Erdőszéli kicsiny lakba`
Boldogságát megtalálta.
Kedvenc versem lett.