Vörösmarty Mihály



Éj vagyok, te csillag,
Fényes és hideg,
Én setét a bútól
S vágy miatt beteg.

Vörösmarty Mihály szerelmes verse



Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebelemre szállj le, kis csapongó!
A mezőnek én vagyok virága,
Kikeletnek zsenge ifju ága.
S égek érted belső fájdalommal,

Vörösmarty Mihály szerelmes verse



Égő szalag
Egy kisded száj határain,
Édes szavak s csókok révpartjain,
Oh szűz ajak!
Mi haszna vagy piros,
Ha meg nem csókolhatlak?
Miért kivánatos
Ha el nem foglalhatlak?
Szamóca is piros

Vörösmarty Mihály szerelmes verse



Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Vörösmarty Mihály szerelmes verse



Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden gondom;
Rózsám keze fejem alja,
Szíve szívem nyúgodalma.

Vörösmarty Mihály szerelmes verse

Tartalom átvétel