Valahol, valamikor, valahogyan.



Valahol, valamikor, valahogyan.
Kereslek. Kutatlak szüntelen.
Valahol, valamikor, valahogyan.
Nem talállak. Előttem a végtelen.

Valahol várok rád. De messze vagy.
Valamikor megtalállak. De időm kevés.
Valahogyan rád kell leljek.
De nem megy, visszatart a kétkedés.

Szorongok, hisz nem tudom, mit tegyek.
Induljak? Várjak még?
Csak állok, s nem teszek egy lépést sem,
Félek... Talán elragad a vég?!

Döntenem kellene, de nem tudok.
Lábaim gyökeret vertek a porban.
Nem bírok mozdulni sem.
Csak vergődök a bizonytalanságban.

Vajon megéri-e érted mindez?
Rohanni a végtelenbe,
Nem gondolkozni, nem félni,
Csak beleesni a szerelembe...

Nem tudom már, nem is sejtem.
De talán maradok, s reménykedek.
Várok... hátha lesz jobb is.
Várom a szebbet... s téged.

Sáfár Kinga szerelmes verse

Tetszett a vers, értékelted már?