Újra él a remény a szívemben,
Süt a nap, nyílnak a virágok,
Nincsenek már felhők az égen,
Nincs sem vihar, se villámok.
Feléledt lelkemben a tűz,
S lobog, hiszen erőm élteti.
Lángol a lelkem, nincsen senki,
Aki ezt az érzést elveheti.
A fájdalom, mely hónapokon át
Gyötörte sebzett szívemet.
Elmúlt hát, vége lett,
Nem gyötri már többé életemet.
De rövid az élet, lépnem kell,
El kell érnem összes vágyamat,
Meg kell tennem mindent, amit akarok,
Hisz csak magam irányítom sorsomat.
Elmulaszthatom, de nem akarom,
Most már muszáj cselekednem,
Mert a jövő nem fogja jóvátenni
Amit eddig nem tettem meg.
Hiszek abban, hogy ennél is jobb lehet.
Hiszek benned, s hogy akarod.
Tudom, érzem, éreznem kell,
Hogy egyszer majd átölel karod.
Csupán képzelet ez, de remélem,
A jövőben valóra válik az álom.
Bízom benne, hogy egyszer arra ébredek,
Hogy ott vársz rám a túlsó parton.