Karom fonva



Pőrén állok már előtted,
nincs mi rejtse titkomat,
lelkem fedetlen virágát
néked adtam, szakajtsad.

Borzongás, ha belém bújik,
mikor szirmot hint az esti szél,
magamra húzom sóhajod...
érzem máris, ölelnél.

Apró pihék selyme ragyog,
s táncol a fény bőrömön,
ezer csillám, szemed issza...
karom fonva, rád szövöm.

Szűcs Helena szerelmes verse

Tetszett a vers, értékelted már?

Hozzászólás

Hozzzszolsok rsakor krjk az ltalnos netikett szablyait betartani.
CAPTCHA
Szeretnénk tudni, hogy valóban nem egy robot szeretné az űrlapot kitölteni és beküldeni.
6 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.