Barkaág



Barkaágat tettél a cserépbe,
És megeredt egyetlen egy kis ág,
Elrepült a szerelem oly messze,
De visszahozta a nem múló vágy.

Visszajött és körös körül járkál -
Téged keres mindenütt, úgy várna,
Nincs remény, az egyetlenegy eltűnt,
Csak visszanéz erre a világra.

Ha az este elmúlt csillagostól,
Fénye sincsen, halvány hold világít -
Egyedül a vágy kóborol messze,
Nem talál már senkit, e világit.

Kóborol meg visszanyargal újra -
Csak a barkaágat, azt találja,
Eggyé válnak, ezután a barka
Ága lesz a álmomnak az álma.

Bodó János szerelmes verse

Tetszett a vers, értékelted már?