Egy tündér emléke

Szerettem a fénylő szemét,
vidám, meleg tekintetét.
Szerettem a kacagását,
s elmélázó pillantását.

Szerettem, ha rám mosolygott,
azt is, hogyha néha morgott.
Szerettem a selypes szavát,
hosszú, copfos, selymes haját.

Jó lett volna babusgatni,
kis kezeit csókolgatni,
szőke copfját simogatni,
arcocskáját cirógatni.

De máshová kellett mennie,
Elbúcsúzott a tündérke.
S hollófekete kabátjában
tovatűnt az éjszakában.

Megosztom valakivel...
2.3 3 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x