Vívódás
Talán minden más lenne
Talán megváltozhatna az élet
Talán szebb lehetne minden
De mégis félek
Romokba dőlt minden. Mint egy kártyavár,
Úgy omlott össze az életem.
Nem tehetek már semmit. Feladom.
Nincs miért éljek. Semmim nincsen.
Mondd, mi az, aminek örülhetnék?
A semminek, ami betölti életemet?
S a magánynak, a szenvedésnek?
Minden fájdalomnak, mi megsebzi lelkemet?
Rohanok, ahogy lábam bírja
Szaladok a végtelenbe
A sűrű homályba
A hazug reménységbe
Könnyeim, akár az esővíz
Záporoznak le az arcomon
Véres szememből kihunyt az élet
Meddig tarthat még... nem tudom
nem ért meg engemet, senki e világon,
nem ért meg engemet, azt, hogy mire vágyom...
nem érti meg senki, mi szívem bánata,
s mi szenvedő lelkem ártatlan sóhaja.
Szétzuhanni…porba hullni…
Hogy mit jelent? Már tudom jól
Százfelé szakad a szívem
Összeomlik, darabokba hull
