vívódás

Harcoltam magammal, fázott a lelkem,
Vártam, hogy végre öleljenek engem.
Rájöttem bevallom, nem jön csoda égből,
Nem tudok én élni, így szeretet nélkül.

Valahogy mégis, megtörtént egy csoda,
Felmelegített, szeretet, ölelő karok sora.
Ezen az oldalon sok melegszívű ember,
Akiknek köszönöm nagy, nagy szeretettel.

A sok kedvességet, mosolygós arcokat,
Ismét bátorító, kedves szép szavakat.
Régóta tudtam én, hogy csak így élhetek,
Szeretet nélkül élni nem is lehet.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x