Visszavárlak

A minap, ahogy felugrottál hozzám
-tudod épp erre jártam-mondtad,
-ugye édes már nem haragszol rám ? –
és két kezed a nyakam köré fontad.

Csak néztelek,még szempillád se rebbent
és éreztem,hogy ajkad ajkamra tapad,
s már láttam a vágyat égő szemeidben
-elvesztem-
nincs férfi ki nőt ilyenkor megtagad.

Rég nem emlékszem már simogató kezekre,
kérdésre felelt nagy-nagy igenekre sem,
rég nem bánom már ha magamra hagynak,
hisz’ olykor én csak elrévedezem.

Engem már az ősz fakó fényei simogatnak,
s testem melengetve rajtam megpihennek,
s szomorú szirének dalai hívogatnak,
s nem érzem őket furcsán idegennek.

És téged sem,bár egyszer már elhagytál.
Most mégis boldogan karomba zárlak,
s ha újra megtörténne-csak,hogy tudd-
azért én még mindig visszavárlak.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x