Vilhelem Margareta



Itt vagy, de lelkem üres,
haragos, reszket szennye
büszkeségem kevés,
hogy takarja a szót benne,
csak ölelésre volna kedve.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Mi volna, ha nem volnék,
én neked,
ki tartaná az oszlopot
testednek,
bús hangom
kihez szólna,
ha nekem senkim
sem volna,
balga táncunk
kivel táncolnánk,
ha nem lennénk
barátnak barát

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Semmi sem olyan, mint a vágy,
részegen hozza a lélek hajnalát,
az idegeknek feszült keresztje,
a bódult testnek halk szelleme
úgy némán tördeli a szívedet
ringatja nap-árnyék a testedet

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Szerettelek téged,
harmatos hajnalon
a piros rózsa dombon
az erdei avarban
megtört viharokban,
napnak a fényében,
holdnak kékségében,
hulló csillagoknak
remegő zavarában
a nagy sötétségben,

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Amikor először
csókoltál veszettül,
suhantak szellők
a fák között lángok
ágakat gyújtottak,
a Hold nevetve
nézett, s a csillagok
veszett táncot jártak.
Amikor először
öleltél vadul,

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Az alkonynak szélét,
az Éggel összefűzném,
s várom az estét,
tenyeredbe tenném,
a hajnalnak pírját,
a szobádba vinném,
s a Napnak sugara,
testeddel játszana.
Hajam apró virágok

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Ágyamban fekszem
nyugtalan testtel,
sodrom a perceket,
számolom szüntelen,
ha ringatna az álom,
múlna a fájdalom,
mert a vágyak íze
oly hamar elszáll.

Vilhelem Margareta szerelmes verse

Tartalom átvétel