Vilhelem Margareta



Szerettelek téged,
harmatos hajnalon
a piros rózsa dombon
az erdei avarban
megtört viharokban,
napnak a fényében,
holdnak kékségében,
hulló csillagoknak
remegő zavarában
a nagy sötétségben,

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Amikor először
csókoltál veszettül,
suhantak szellők
a fák között lángok
ágakat gyújtottak,
a Hold nevetve
nézett, s a csillagok
veszett táncot jártak.
Amikor először
öleltél vadul,

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Az alkonynak szélét,
az Éggel összefűzném,
s várom az estét,
tenyeredbe tenném,
a hajnalnak pírját,
a szobádba vinném,
s a Napnak sugara,
testeddel játszana.
Hajam apró virágok

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Ágyamban fekszem
nyugtalan testtel,
sodrom a perceket,
számolom szüntelen,
ha ringatna az álom,
múlna a fájdalom,
mert a vágyak íze
oly hamar elszáll.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Két nap között egy perc
egy vég,
és vágyam újra
felég
két este közt egy sugár,
lázasan jár,
gyötörten ringva
ha nem vagy velem és
csillog a csüggedő vágy
remegnek,
reszketnek a csábos

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Egész testemmel öt vártam
érleltem lelkemben a vágyam
szentséges démonok kergettek,
legbelül elértem ,mit kívántam,
mert kérjük az igazit egésszel,
nem szabály, mit igen és nem,

Vilhelem Margareta szerelmes verse

Tartalom átvétel