Vilhelem Margareta



Érzéketlen, fáradt szívem
nem tombol már,
mit tegyek vagy mit súgjak
ha vágyaim elsimulnak,
kívántalak az egekig
könnyen, lengén,
szemérmetlen gondolattal
az elrontott nyomorommal,

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Álomra vágyunk,
de szívünkön száz seb,
mi fáj és könnyezik
és csak árnyak lakják
bár a táj némán ég
gyöngyös víz cseppek
oltják libegve
a borongós kedved,
én vágylak téged

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Szívemben vagy, ha égre tekintek
csillag szemmel,
ha a hold ragyog kékes füstösen,
szerelemmel.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



És ha megbánt
Téged valaki,
jöjj hozzám,
jöjj panasszal,
súgjad fülembe
sóhajtásokkal,
és tedd rám
az ajkad.
Ha révedezel a
sötétben, a
szemed én vagyok
Neked, utadat,
jelzem a

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Itt vagy, de lelkem üres,
haragos, reszket szennye
büszkeségem kevés,
hogy takarja a szót benne,
csak ölelésre volna kedve.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Mi volna, ha nem volnék,
én neked,
ki tartaná az oszlopot
testednek,
bús hangom
kihez szólna,
ha nekem senkim
sem volna,
balga táncunk
kivel táncolnánk,
ha nem lennénk
barátnak barát

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Semmi sem olyan, mint a vágy,
részegen hozza a lélek hajnalát,
az idegeknek feszült keresztje,
a bódult testnek halk szelleme
úgy némán tördeli a szívedet
ringatja nap-árnyék a testedet

Vilhelem Margareta szerelmes verse

Tartalom átvétel