Vilhelem Margareta



Úgy formáltál ahogy akartál
testem szobor lett,
hajamat napsugárral szőtted,
szemeimet kék ég habjával
bársonyosan letörölted,
fehér nyakamra szegfűt fűztél
két erős karoddal

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Ez talán a legszebb éjszaka volt
simogatás teli,
ajkunkon lázasan csókok nevetnek;
simulóan ringnak,
izzadt testünk összekuszálódik a percben
egyetlen csókban,
s tündéri varázsnak megbékélésében
édesen zsongnak
valami mély éteri titokzatosságot,
mi vallomásban tőr,
s a varázs szavak ajkunkon zúgnak
csupa arany szálakként.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Oh, mennyi vágy van
sötét titok,
és mennyit elnézünk
egy kis gyönyörért,
követelőzünk néha
a semmiért,
értelmed siratja
a csalódásnak
nem értett bosszúját,
de titkod marad tovább.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Már nem nehezül rajtam teher,
kin is elkerül, mi sóváran integet,
mi nyomasztotta fájó szívemet
eltereltem.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Ha, csak az marad mit adsz,
oly koldusnak érzem magam,
s részvéttel csókolsz balgán,
bár illatos rózsából születtem,
s úgy szállnak el ékes szirmaim
szárnya nő szegény hitemnek.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Szeretnék még nyárban maradni
arany hullámos szigeten,
testemre csillag fénye szikrázzon ,
futó szél gyöngén altasson.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Az apró csendek kuszaságában ,
mik körül zárjak vonalainkat,
hiányos vétkeink színes lázában,
semmibe torkollik hallgatásunk.

Vilhelem Margareta szerelmes verse

Tartalom átvétel