Vilhelem Margareta



Karjaimba tartalak már rég
testemben él a dicsőség
félig lehunyt kék szemed
lángot szór felém s melenget,
őrzőm arcod puhaságát
szelíd szívednek dobbanását.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Mint ősi templomok bélelt boltozata,
márvány karokkal hordom szíved,
tavaszi lombos színes árnyalatban
bennem van minden érzős sejted.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Karjaimba tartalak már rég,
testemben él a dicsőség
félig lehunyt kék szemed
lángot szór felém s melenget,
őrzőm arcod puhaságát
szelíd szívednek dobbanását.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Mennyi izzás kering körülöttünk,
s a szívünk belülről izzadnak
s pontban zsugorodnak titkok
csillagok közt szétszóródnak
szemeink egymásba villognak,
s oly kéjben játszódnak,
szavak nélkül.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Mi minden történt
mióta elhagytál?
Ezer álom tört szét
nagyon hiányoztál.
De most megtagadlak,
bár most is érzem
szájadat ajkamon,
remegő testemen
ölelő kezedet
a vágyat mit adtál

Vilhelem Margareta szerelmes verse



És ma kérdem, kutatva szemed
lelked csillagos tükrében
hol vádlóan villog a titok,
hogy örök hűséget esküdtél
szemem és szemed tüzében
míg kezünk érintkeztek.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Mert minden este, szenvedőn
gondom homályába hullva,
zilált napjaim kergetem
esztelen reménybe esve,
hogy újra édesen érezzem
tévelygő testedet testemben
lélegzetem csöndjében.

Vilhelem Margareta szerelmes verse

Tartalom átvétel