Vilhelem Margareta



Tudod nem fáj már annyira hiányod
emléked koppan az üres semmibe,
vörös rózsák gyúlnak homlokomon
s a viharzó szomorúság oly nesztelen.
Valahol itt közel dicsőit a hajnal

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Tavaszi harmatos reggel,
határtalan sugarak táncán
kicsordul varázsos vágyam
megpihenve kék hegyek ormán.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



A régi ligetben kézen fogva
érzem kissé remeg hangod
ujjaimat görcsösen fogod
ajkad halk szavakat suttog.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Ennyi év nélküled telt,
elkéstél az időben
sok átvirrasztott éjszaka
sok lihegő pillanat múlt.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Dédelgetett perceimben dobog
szívemben az üresség vad álma
kókadó fejemben százféle gondok
tolakodnak, mint varázs hatalma,

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Oly édes semmiségben tétlen
az égbolt csillagos fényében
testem még ring ölelésedben
még csókot súgsz holdas estén.

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Úgy űzött a vágy feléd,
értelmetlen lázas érzés
bőrömön ringott a kezed,
ujjaim csókolták gyöngén.

Vilhelem Margareta szerelmes verse

Tartalom átvétel