Vidáman a köröm

A női testről, amit bírtam,
Már majdnem mindent megírtam.
Írtam kézhez, fülhöz, nyakhoz, ajakhoz,
Sőt olykor rejtett zugokat sem kímélve,
Hatoltam be én szavakkal bizonyos helyekre.

Írtam szemről ragyogásról, sós könnyfolyásról,
Nincs a szemnek olyan pihéje,
Melyet ne csókoltam volna őrömmel, nézve.
Mily gyönyört hoz, és ó milyent okoz.
De most térjünk át másra, egy hátvakarásra.

Nézzük mily csodás kéjt okoz, a köröm.
Bár olykor, ha mű nem öröm, ha letörik.
Mehet a hölgy műkörmöshöz megint.
Újabb pénzt áldozva figyelje ahogy a „művész”
Ismét felteszi, festi, motiválja, színezi.

Ha ölelkezel és hátadon kristály gyanánt,
E csodás alkotás végigszánt, hagyva nyomokat,
És te nem bánod, ha a vér kiserken, kifakad.
Mert ez szebb, mint egy tetoválás,
Mert akkor ez nem fáj, nem vitás.

És végezetül szólva köröm te komoly hatalom,
Őrzöd a szépség látszatát, de hasznod van egy életen át.
Ó te nem köröm vagy, nem soha, hanem finom gyémánt,
Természetnek mesteri műve s nekem az is elég,
Ha enyém a gyönyörűség, mikor azt a helyt vakarod,
Amit örökké látni akarok, ha hátranyúl a karod.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x