Utolsó tánc



Mikor túl a zeniten, még tisztán látod,
Magadhoz ölelnéd az egész világot,
De már taszít a világ zaja,
Nem kell más, csak egy fekete zongora,
Mely lágy dallamával elandalít,
Felhők közé ismét felrepít,
A zene lágy dallamára lejted,
Az utolsó táncot, mit nem felejthet,
Az ember soha, karcsú derekad átölelve,
Csak forogni egyre tovább,
Nem látni több ingoványt,
Csak az örökkévalóság örvényében,
Szerelmes szavakat súgni egymás fülébe,
Vállamra hajtod gyönyörű fejedet,
Beszívni illatod melytől ember megremegett.

Kovács József szerelmes verse

Tetszett a vers, értékelted már?