Esetleg próbálj meg rákeresni!
A szemed
Nagy, mély szemed
reámragyog sötéten
S lelkemben halkan fuvoláz a vágy.
Mint ifú pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égén
S kezemben búsan sírdogál a nád.
Esetleg próbálj meg rákeresni!
Nagy, mély szemed
reámragyog sötéten
S lelkemben halkan fuvoláz a vágy.
Mint ifú pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égén
S kezemben búsan sírdogál a nád.
Mikor már nem dobban a szív, mikor a homokórán lepergett az utolsó poszem is.
Nem marad csak emlék, amit a szél messze messze visz.
Ott leszek a tavakban, az erdőkben, a mocsarakban.
Ősz van most már, eső eshet,
Hullanak a levelek,
Nem tudom azt mondtam-e már
Hogy mily’ nagyon szeretlek?
Puha párnádra rátelepszik az éj.
Szíved dobbanása a csend remegése.
Aranycsillag játszik arcodon
lelkedben felcseng kettőnk zenéje.
Aludnál! – de a zene egyre szebb lesz,
annyira szép, hogy megremegtet.
Szemed Kutat! Enyémben
keresi a reményt.
Érzem szíved gyors dobogását,
látom arcodon, fellobbanni
a nyughatatlan fényt!