Tehozzád (4)

Benned dereng fel minden hajnal,
ébredve puhán kócos hajjal.
És belőled süt, csábít, igéz
incselgő lelked, mely égig ér!

Olykor bágyaszt, csitít, vagy réveszt
jaj-hozó eredetiséged,
máskor ledőlt fétisek romján
csókodban fuldoklom gorombán.

Talán furcsa vagy? Nem, csak igaz!
Vadvirág is, és hálátlan gaz!
De énem szaggasd csak bitorlón,
bátor, sorstépő konok módon!

Mert én úgyse futok el másig!
Csak ölelj, szoríts, – ájulásig!
Azután szép csendesen szeress,
mint esti napfény lágy felleget.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x