Halkan, lágyan szólal meg a zene,
szívünk együtt dobban az ütemre,
nesztelenül lebegve ölelj át,
érezzük a tánc édes varázsát.
Dallam száll, – egyik édesen ölel,
arcodra a mosoly gyűr gödröket,
lázas percek és örök változás,
derű, mámor a táncnak áldozás.
Felcsap a gyönyör remegő lángja,
sóhajok szállnak csókokra vágyva,
kopogó cipők, suhanó selymek,
párás szemekben izzó tűz reszket.
Eltűnnek a tegnapi, bús gondok,
nem számít a holnap, a perc fontos,
csábító ritmus felszínre törve,
keringve szállunk derűt tükrözve.