Szűcs Helena



Emlékszel a hajdani kócos nyárra,
mikor selymes fűben fürge szöcskeként
ugrándoztunk, s te, a csábító legény,
csaltál zöld mélyére, forrtál a számra.

Szűcs Helena szerelmes verse



Pőrén állok már előtted,
nincs mi rejtse titkomat,
lelkem fedetlen virágát
néked adtam, szakajtsad.

Szűcs Helena szerelmes verse



Karodba zár
féltésed, s körülölel,
szeretetben fürdetsz,
így alszom el.
Dúdolsz egy régi halk melódiát,
pillámra csókolod a jó éjszakát!
Várj... majd odaát!

Szűcs Helena szerelmes verse



Édes a merengés, mikor lesütött
szememet vörös köntösébe rejtem.
Érzem, hogy kóborló gondolataim,
hozzád szöknek szüntelen.
Szirmok hullása sóhajokba vész,

Szűcs Helena szerelmes verse

Tartalom átvétel