Szerelem az éjszakában



Az éj sötétje alatt nézem szép szemed,
A szívem oly régen csak téged szeret,
Csillagok is ránk ragyognak,
Kezed fogom, megcsókollak, s átkarollak

Boldogság veled az élet,
Szeress engem, míg élek
A szerelmünk meseszép, de olykor pislákol
Vágytól felhevült testem csak érted lángol

Az esti szél fújdogál, simítja végig testünk
Ma éjjel egymást kell szenvedélyesen szeretnünk
Jön egy felhő, beborul a csillagos égbolt, sötét minden
Te vigyázol rám, egyetlen drága kincsem

A felhő elvonul, az eső cseppek felszáradnak
Újra feltűnnek a csillagok, s felcsendül a szerelem dala
A nap fel kell lassan, s mi összebújva ébredünk
Nincs más dolgunk egymást, kell hűen szeretnünk.

Treczkó Attiláné szerelmes verse

Tetszett a vers, értékelted már?