Soha

Soha senkinek nem ártottam,
késemet húsba nem mártottam,
mégis mindig én voltam a rossz.

Soha nem voltam fészek melegében,
bár volt szeretőm, volt feleségem,
hét évig tartott, (nem oszt és nem szoroz.)

Soha senkitől nem kértem még,
mégis gyötört sok fájó emlék,
bár átéltem ezt is,azt is,

Soha nem vártam és nem reméltem,
krisztusi kort is egyedül éltem,
-bejártam minden galaxist-

Soha nem tudtam megnyílni előtted,
így hát mások sorra megelőztek
édes-keserű bánatomra.

Soha nem kértem,de végül mégis
kiderült szívem és még az ég is
áldását adta külön utunkra.

És most,hogy saját utamat járom,
szárnyaló szívemet könnyen kitárom,
nincs bennem semmi bántó szándék.

Engem már nem érhet új csalódás,
magam vagyok az igaz valóság,
nekem már minden csak ajándék.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x