Egy esztendeje ez embert szeretem,
Szememet rendszeresen kedvesemre vetem,
Kellemes perceket szerzett nekem,
Eszeveszetten megszeretett engem.
Kegyelem szerelmemmel lennem,
Mellette terhemet elfeledem.
Szerelmet keltett bennem,
Egekben repes kedvem.
Rendre leteremt engem,
Ezeket fel nem veszem,
Csendesen lenyelem,
Nem ellenem tette, sejtem.
Ez ember jegyesem nekem,
Vele kell esketettnek lennem,
Mennynek Fejedelme vezette nekem,
Kegyes tettet cselekedett velem.
E nemes embert megleltem,
Vele nyertes lettem,
Egyebet nem tehettem,
Szerelmet bezsebeltem.
Kedvedet lesem,
Kezedet keresem,
Reszket testem,
Eszemet elvesztem.
Fergeteges versemet zengem,
Csecse-becse, mellyel meglepem,
Mert ebben kedvemet lelem,
Vedd kedvesen e tettemet!
Reggel sebesen felkeltem,
Versemet megszerkesztettem,
Szerelmesen rebegem,
Ez eszes embert szeretem.