Ő



Csütörtökön délután,
Megláttam évek után,
Azt hittem csak álom tán,
De rájöttem, ez a valóság.

Péntek hajnalán,
Megérintettem ajkát,
Ölelkezve mentünk át,
Az út túl oldalán.

Rögtön tudtam, ő, az a lány
Kinek szerelmére vágyom már,
Reménykedve álmodván,
Hogy Isten elküldi hozzám.

Gyönyörű mosolyán,
Ott van a ragyogás,
Teste formája látván,
Szívem öröm Kánaán.

Ha tehetném,
Mindig vele lennék
Hisz ő nekem a táplálék,
mit nélküle nem kapnék.

Megvédem őt mindentől,
Legyen szó bármiről,
Mindig mellette leszek,
Akkor is ha már nem leszek.

Képzeletemben él,
Reménykedve még,
Az álmok útján járva,
Szerelmére örökké várva.

Bakos R szerelmes verse

Tetszett a vers, értékelted már?

Hozzászólás

Hozzzszolsok rsakor krjk az ltalnos netikett szablyait betartani.
CAPTCHA
Szeretnénk tudni, hogy valóban nem egy robot szeretné az űrlapot kitölteni és beküldeni.
16 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.