nem vár már ölelés, ha haza érkezem,
nincs izzó érintés, nem fogod már kezem,
az óra még ketyeg, de a mutató nem jár,
szenvedő szívem még mindig haza vár.
annyi éven keresztül úgy féltem, hogy egyszer végleg elveszítelek,
órákon át csak a képed néztem és vártam, végre átöleljelek.
de nincsen már remény, mert nem adtál nekem,
és nincsen szenvedély, mert nem vagy már velem,
én úgy szeretlek még, hogy összetör és fáj,
szenvedő szívem még mindig haza vár.
őszintén érzem csak terád vágyom, számomra te vagy az élet, a fény,
tudom én jól, elrabol egy álom, de ne hagyj el kérlek, maradj enyém.
mert lelkem téged rejt és szép emlékeket,
és soha nem felejt, érzi szerelmedet,
hisz nélküled már minden eltelt percért kár,
szenvedő szívem még mindig haza vár.