Most már tudom hogy az ifjúság
Az ám csak a jóvilág
De ha nagy szerelem jön
Az élet máris visszavág.
Itt és most körülöttem
Minden olyan tébojdult,
Sorsom máris fenekestül felfordult.
Tévedések, tévhitek alakítják életem,
De már érzem: Te vagy aki kell nekem.
Vágyódom rád én oly sok éjszakán
Te meg csak azt kérdezed;
Mikor jön végre a nyár?
Nem bánom ha neked ez a jó,
Nem vagyok én rosszakaró.
Bárcsak tudnám hol a kulcs a szívedhez,
De már tudom mi az amit nem tettem.
Kis dolog, de nagy öröm,
S arcod pompájában gyönyörűen tündököl.
Egy nagyon szép estén,
Te szépséged és én,
Táncoltunk a végtelenbe
S bánt hogy megint nem tettem meg.
Mind hiába a tapasztalat
És a sok kiváltság,
Hisz eljönnek kegyeidért
Hogy kezeid közül kiváltsák.
Én nem leszek ott tudom,
De valamit el kell mondanom:
Utálom hogy ilyen köcsög vagyok egész életembe,
S csak akkor lennék magammal megelégedve
Ha olyan lehetnék mint Te.