Mindörökké

Ha tudnád,hogy te vagy a szikla
ki őrzi testemet
te vagy a szárny ki körül ölel
szeles estéken,
lábam alatt az aranyos homok
mi simítja talpamat
bőrömön napfény táncolgat
az a te ajkad.
Melleden remeg a szívem
mint zápor után
megtépett kis fecske fióka
nyári délután
kezedből bárdot faragtál
védelmemre,
s oly könnyen forgatod szemed
mi engem őrizget.
Te vagy a nyár a zúzmarás télben
ki melegít
s a télnek fagyos szemgödréből
te világítsz.
Oly édes-könnyű az élet te veled
szilárd talaj
gubancos ködös téli estéken
csak csupa kacaj,
szilárdan állunk a lépcsők fokain
lágy menetben
mert selymes titkok rezegnek bennünk
mind örökben.