Karomba zárlak



Tenger áradással víz alá merülnék,
fodrozódó hullámokkal egyesülnék,
ringatnak, ölelnek a bársonyos habok,
ég felé szállnak szelíden derűs dalok.

Gyönyörű szemedben rubintos tűz ragyog,
lángoló csókodban végleg elporladok,
ez hát a szerelem - meseszerű, csodás,
érzékek vad tánca, végtelen lobogás.

Kandalló fényénél felszökkenő vágyak,
kezedet nyújtod, és én karomba zárlak,
az éji csendben két szív már együtt dobban,
izzó parázs alatt álmok sóhajtoznak.

Hajnalpír fázósan oson a szobába,
eltévedt napsugár lohol a nyomába,
elmúlik a félelem, mi börtönbe zárt,
szivárványszínek festik át a láthatárt.

Kristófné Vidók Margit szerelmes verse

Tetszett a vers, értékelted már?

Hozzászólás

Hozzzszolsok rsakor krjk az ltalnos netikett szablyait betartani.
CAPTCHA
Szeretnénk tudni, hogy valóban nem egy robot szeretné az űrlapot kitölteni és beküldeni.
2 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.